2018. június 9. Szombat.
Az izgatottságtól nem tudtam aludni, ezért nem csoda, hogy negyed órával megelőztem az ébresztőt. "Vonattal Kelenföldre, aztán 4-es metróval a keletibe. PPV-245" mantráztam magamban, amíg a vasútállomásra értem. A vonatról még dobtam egy sms-t Drágámnak. A vonat elindult, és én újra kezdtem a mantrám. "PPV-245, PPV-245" Még el sem értük Dinnyést, mikor a vonat megállt. Ilyenkor hálát adok Istennek, hogy jó másfél órás csúszással számoltam a csatlakozásokkal, és kérem, hogy vigyázzon rám az út során. 25 perc, és a vonat újra elindul, ezúttal akadálymentesen. 15 perc csúszással de Kelenföldön vagyok, onnan lazán átsétálok a metróra, és laza negyed óra alatt már a keletiben vagyok. Még egy gyors pisi is belefért, aztán újra mantrázok "PPV-245, PPV-245", és EZAZ. Fehér Opel vivaro, és a rendszám is stimmel: PPV-245. Egy pár helló, és névsorolvasás után már el is indul a kisbusz Miskolc irányába. Engem elnyom az álom, és fél12-kor már a Miskolci templom parkolóban várom a sógoromat. Baba látogatóba érkeztem. Az én tündéri unokahúgom már fél éves nagylány, és megígértem a Húgomnak, hogy amint letudtam a vizsgát, egy szabad hétvégéjükön meglátogatom őket. Elérkezett ez a hétvége is. Csini lasagnet sütött. folyamatosan sztorizgattunk, délután pedig elrongyoltunk babakocsival a belvárosba fagyizni, ahova Sógorkoma is elkísért bennünket. A tv-ben este a titanicot adták. Amit gyerekkori barátnőnknél ha 100szor nem akkor 1szer sem néztünk meg, így evidens volt, hogy azt nézzük.
((Zárójeles megjegyzés: Ez volt életem első Oszkár-élménye. Pozitív csalódás volt, és ezentúl bátran ajánlom másoknak is, így az egész utazás kijött annyiból, mint amennyit csak Budapest -Miskolc vonatjáratra költöttem volna. Ráadásul időben is sikerült így spórolnom :) ))
Megjegyzések
Megjegyzés küldése