Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2018

2018.június 10. Vasárnap

Kép
Délelőtt Istentiszteletre mentünk. Délután cukkinis süteményt sütöttem. Túl zaftosra sikerült, de Csiniék azzal vigasztaltak, hogy így olyan "brauni-szerű". Délután nyakunkba vettük a várost. ... Nahjó. Sógorkoma felrepített minket az autóval az Avasi-kilátóba, ahonnan ragyogó kilátás nyílik a városra. A belvárosban épp Opera-fesztivált rendeztek, és a kilátóban is tisztán lehetett hallani a Hot Jazz Band 20-as, 40-es éveket idéző hangulatos muzsikáit. Csinivel azon nyomban, le akartunk menni, hogy közelebbről is meghallgassuk őket. 5 perc alatt leértünk. a téren Kenyérlángos, és Kürtöskalács illata terjengett. Csiniék beálltak a sorban, amíg én hazatelefonáltam. Majd egy utolsó séta lepénnyel a Szinva-teraszig. Miután hazaértünk Megnéztük a  Non-stop című filmet, amit szeretettel ajánlok mindenkinek, aki szereti az izgalmas, thrillereket.

2018. június 9. Szombat.

Az izgatottságtól nem tudtam aludni, ezért nem csoda, hogy negyed órával megelőztem az ébresztőt. "Vonattal Kelenföldre, aztán 4-es metróval a keletibe. PPV-245" mantráztam magamban, amíg a vasútállomásra értem. A vonatról még dobtam egy sms-t Drágámnak. A vonat elindult, és én újra kezdtem a mantrám. "PPV-245, PPV-245" Még el sem értük Dinnyést, mikor a vonat megállt. Ilyenkor hálát adok Istennek, hogy jó másfél órás csúszással számoltam a csatlakozásokkal, és kérem, hogy vigyázzon rám az út során. 25 perc, és a vonat újra elindul, ezúttal akadálymentesen. 15 perc csúszással de Kelenföldön vagyok, onnan lazán átsétálok a metróra, és laza negyed óra alatt már a keletiben vagyok. Még egy gyors pisi is belefért, aztán újra mantrázok "PPV-245, PPV-245", és EZAZ. Fehér Opel vivaro, és a rendszám is stimmel: PPV-245. Egy pár helló, és névsorolvasás után már el is indul a kisbusz Miskolc irányába. Engem elnyom az álom, és fél12-kor már a Miskolci templom parkol...

2018. június 3. Vasárnap

Kép
Délután megejtettük az idei első strandolást. Kettesben. Vonattal mentünk, és meg sem álltunk Szabadifürdőig. Igazi strand idő volt. A víz üdítő volt, és tekintve, hogy az elmúlt néhány hónap hétvégéi a tanulásról, meg a babysitterkedésről szóltak kifejezetten jól esett a parton feküdni órákon keresztül. De ami ennél is jobban esett, az a beszélgetés volt. Amikor kiszakadunk a szürke hétköznapokból, és már nem számít, hogy mi volt a meló helyen, mit kell a héten elintézni, és ne felejtsük bent a mosást a gépben, hanem előkerül a MI. Szeretem az ilyen "mi-időket". És az egyik legértékesebb dolog a férjemben az, hogy számára is fontosak a minőségi időtöltés és erre odafigyel. Van úgy, hogy randi-időben élem meg a "mi-időt" de volt már olyan is, hogy lefekvés előtt még egy-másfél órán keresztül csak beszélgettünk és olyankor az volt számomra a "mi-idő". Nekem ez az egyik szeretet-nyelvem. Én ilyenekkel töltöm magam, és ez a vasárnapi is egy ilyen töltést...